WWAIT
Gyakran egy olyan ember képe rajzolódik ki előttünk, aki pontosan tudja, ki ő, mit akar, és miért cselekszik úgy, ahogy.
A valódi önismeret gyakran sokkal bizonytalanabbnak tűnik.
Kezdődhet egy ilyen mondattal:
„Igazából nem is tudom, miért teszem ezt.”
Az önismeret nem egy kész kép önmagunkról
Lehet, hogy valakinek nagyon szilárd elképzelése van a saját személyiségéről.
„Én ilyen vagyok.”
„Én soha nem...”
„Nekem fontos, hogy...”
Ezek az elképzelések lehetnek teljesen helytállóak.
De meg is akadályozhatnak abban, hogy észrevegyük azokat a helyzeteket, amelyekben másképp cselekszünk, mint ahogy a magunkról alkotott történetünk állítja.
Az önismeret ezért nemcsak a válaszok megtalálásáról szól.
Hanem arról a képességről is, hogy elviseljük egy ideig, amíg a válasz még nem született meg.
Az ismétlődő helyzetek gyakran többet mondanak, mint egyetlen érzés
Ha ugyanaz a probléma újra és újra felbukkan különböző környezetekben, abban lehet valami érdekes.
Miért érzem a munkahelyeimen folyamatosan, hogy nem becsülnek meg?
Miért vonulok vissza mindig pont akkor, amikor a másik közeledne?
Miért halogatok olyan dolgokat, amelyeket én magam tartok fontosnak?
Miért veszem észre, hogy már azelőtt védekezem, hogy a másik egyáltalán kritizált volna?
Egy-egy helyzetre gyakran található magyarázat.
Az ismétlődő minta azonban már valami többről kezd mesélni.
Egy érzés megnevezése még nem jelenti annak megértését
„Szorongok.”
„Dühös vagyok.”
„Csalódott vagyok.”
Az érzés felismerése fontos, de a reflexió innen folytatódhat tovább.
Kire vagy mire irányul a düh?
Mit remélt, hogy történni fog?
Mitől fél, mit jelent a csalódottság?
Mi volt az, ami éppen ebben a helyzetben ennyire mélyen érintette?
Amikor ugyanazt a dolgot több irányból is megvizsgáljuk, az érzés szerkezetet kap.
Miért segít egy másik beszélgetőpartner?
A saját fejünkben nehéz meglepni magunkat.
Általában már tudjuk, mit gondolunk egy helyzetről.
Egy beszélgetésben az apró részletek válhatnak érdekessé: egy szó, amit választott, egy ellentmondás két gondolat között, vagy egy téma, amit gyorsan átugrott.
A másik ott maradhat annál a pontnál, amit ön már maga mögött hagyott volna.
Ezért hozhat egy folyamatos beszélgetés olyan dolgokat a felszínre, amiket az egyéni elemzés nem.
Az önismeret nem jelent állandó önmegfigyelést
Nem kell mindent kielemezni.
Ha a reflexió a saját cselekedeteink végtelen felügyeletévé válik, az akár el is távolíthat a saját élményeinktől.
A cél nem az, hogy tökéletes magyarázatot építsünk önmagunkról.
A cél az, hogy egy kicsit korábban és jobban észrevegyük, mi történik.
Néha egy apró észrevétel is elég:
„Na, ez az a pont, ahol én mindig visszavonulót fújok.”
Legközelebb talán már eggyel több választási lehetőségünk lesz.
A megértés változik
Ahogyan ma érti önmagát, az nem feltétlenül lesz ugyanaz, mint egy év múlva.
Ez nem azt jelenti, hogy a korábbi megértés rossz lett volna.
Az ember változik, a helyzetek változnak, és a nézőpont is változik.
Ezért az önismeret talán nem is egy végcél.
Hanem egy folyamatosan alakuló kapcsolat a saját élményvilágunkkal.